| | Péntek de. kaptunk egy bejelentést, miszerint a Városi Könyvtár elõtt fekszik sebesülten egy kutya. Egyikünk meg tudta oldani, hogy munkaidõben kimegy, és legalább megnézi az állatot, hogy milyen állapotban van. |
Bal hátsó combján egy diónyi nagyságú seb volt, tisztán lehetett látni a húsát. A munkaidõnk lejárta után visszamentünk hozzá, de már nem találtuk ott. Ezt követõen rendszeresen visszajártunk arra a helyre, de sajnos Kófic soha nem volt ott. Egy hét múlva – éppen egy rühös, kóbor cicát keresve – találtunk rá egy bokros környéken a városban, begubózva a bokrok közé. Elõször menekült elõlünk, de mivel borzasztó éhes volt, egy kis kutyakonzvervvel sikerült megállásra késztetnünk. Sebe még mindig tátongott és a bordái is kivoltak, annyira le volt fogyva. Sikerült betenni az autóba és másnap az állatkórházban kiderült milyen szerencsésnek mondhatja magát; sebe „szép” volt, a gennyesedés elkerülte, mert folyamatosan tisztult magától, és a csontja sem törött. Ennek ellenére nagy fájdalmai voltak, ami fokozatosan eltûnt, sebe pedig hihetetlen módon és rohamos ütemben elkezdett összeforrni.
Kóficnak ritka szerencsésen végzõdött a kóborlása, reméljük, hogy végre hamarosan szeretõ otthonban élhet. |