A telefonáló hölgy elmondta, hogy Átányban lakik és a kertje végében, egy nyílt területen lévõ szénaboglyában nevelgeti a kölykeit egy kutya. Elmondása szerint a kisebbséghez tartozó gyerekek már több kicsit bántottak, az egyiket az aszfalthoz verték és ott hagyták az úton. Hozzátette még, hogy az anyakutyát nem tudják megközelíteni, mert a kölykeit védelmezvén morog a közelébe merészkedõkre.

 

Ekkor még nem tudtam semmit ígérni a hölgynek, hiszen én még az ágyból sem voltam képes felkelni. Õszintén szólva, reménytelennek láttam a helyzetet, amikor letettem a telefont. Nem reméltem, de mégis megpróbáltam segítséget kérni valakitõl; õ felajánlotta, hogy elmegy a kutyákért. A húgom segítségével összeszedték a 3 életben maradt kölyköt, az anyát viszont nem találták ott. Ez után, több napos egyeztetést követõen, visszatértek a helyszínre és befogták Jenny-t is, az anyát.

 

A kicsiket (más lehetõség nem lévén) bevállalta a húgom, akinek egyébként 7 saját és 2 ideiglenesen befogadott cicája, továbbá 2 saját kutyája volt otthon egy kis udvaron. Albából, Aidából és Arielbõl megszámlálhatatlan darabszámú kullancsot távolítottak el, de a kölykök szerencsére egészségesek voltak. Az anyukának már sokkal nehezebb volt ideiglenes befogadót találni, de végül sikerült. Azóta már a második ideiglenes helyét szokja Jenny, aki, mint kiderült, egy nagyon intelligens és nyugodt kutya.

 

Köszönet Farkas Gábornak, aki nélkül ezek a kutyák is a süllyesztõben végezték volna. Köszönet Alba, Aida és Ariel gazdái nevében is!